Mit kívánna a gyermeked? Szent Iván-éji hagyományok játékosan

Ilyenkor ünnepeltek, tüzet gyújtottak, kívántak valamit a jövőtől, és megpróbálták elengedni azt, ami már nem szolgálta őket.

A rítusoknak fontos pszichológiai szerepük van. Segítenek megállni, átélni egy átmenetet, jelentést adni annak, ami történik velünk. A gyerekek különösen érzékenyek erre: számukra a világ még tele van varázslattal, a jelképek élnek, a kívánságoknak súlyuk van. De valójában a bennünk élő gyermeki résznek is szüksége van erre a játékos komolyságra.  

Ha idén szeretnétek egy kicsit másképp ünnepelni – egyáltalán megünnepelni – a Szent Iván-éjt, próbáljátok ki az alábbi játékokat! Mindegyik valódi hazai vagy külföldi hagyományból inspirálódik, de mai családok számára is könnyen megvalósítható.  

1. Mi az, amit ma este a tűzre bíznál?  

A Szent Iván-éji tűzgyújtás Magyarországon is ismert hagyomány volt. Az emberek úgy hitték, a tűz megtisztít, elégeti a rosszat, és erőt ad az új kezdethez. Gyújtsatok egy mécsest vagy rakjatok biztonságos tábortüzet, és kérdezzétek meg egymástól: Mit szeretnél itt hagyni? Lehet ez egy félelem, egy rossz szokás vagy egy nehéz érzés. A kisebb gyerekek akár le is rajzolhatják, majd a papírt összetéphetik vagy elégethetik felnőtt segítségével.  

2. Kívánság a titkos kertnek  

A közép-európai néphagyományban a nyári napforduló a kívánságok ideje volt. A lányok virágok közé rejtették a reményeiket, és figyelték az álmokat, jeleket. Keressetek egy kis zugot a kertben vagy egy virágcserepet az erkélyen. Írjátok fel vagy rajzoljátok le: Mit kívánnál, ha biztos lennél benne, hogy meghallgatnak? A kívánságot hajtsátok össze, és rejtsétek el a virágok között. Nem kell senkinek megmutatni.  

3. Készítsd el a nyár koronáját!  

A skandináv országokban a nyári napfordulót ma is virágkoszorúkkal ünneplik. A gyerekek és felnőttek együtt fonják a virágokat, és egész nap viselik őket. Gyűjtsetek virágokat, füveket, leveleket, és készítsetek egy „nyárkoronát”. Miközben készül, kérdezd meg: Ha te lennél a nyár királya vagy királynője, milyen tulajdonságod lenne a legerősebb? Bátor? Kíváncsi? Vidám? Vagy éppen álmodozó?  

4. Keresd meg a természet titkos üzeneteit!  

Sok európai hagyomány szerint a Szent Iván-éjjel szedett növények különleges erővel bírtak. A gyerekek számára ez remek alkalom egy érzékelős játékra.   Induljatok el egy sétára, és keressetek: egy növényt, ami örömet sugároz, egyet, ami bátorságot, és egyet, ami megnyugtat. Beszélgessetek arról: Miért pont ezt választottad? Mire emlékeztet? Ilyenkor sokszor meglepően mély válaszok születnek.  

5. Ugord át a képzeletbeli tüzet!  

Régen a fiatalok átugrották a Szent Iván-éji tüzet. Úgy hitték, ezzel szerencsét és egészséget szereznek. Persze valódi tüzet nem kell ugrani. Fektessetek le egy kötelet vagy rajzoljatok krétával egy vonalat, és minden ugrás előtt mondjátok ki: Mit mersz mostantól megtenni? A gyerekek imádják ezt a játékot, mert a mozgás és a bátorság érzése összekapcsolódik.  

6. Mossuk le, ami már nem kell  

Kelet-Európa több vidékén a nyári napfordulóhoz a víz megtisztító ereje is kapcsolódott. Hajnalban megmosták az arcukat harmattal vagy folyóvízzel. Otthon ehhez elég egy tál víz. Mártsátok bele a kezeteket, és mondjátok: Mit szeretnél lemosni magadról? A haragot? A szégyent? A sok aggódást? A víz nem old meg mindent, de segít megélni az elengedés pillanatát.  

7. Mesélj egy történetet a bátorságodról!  

Skandináviában és a Brit-szigeteken a nyári ünnepekhez egész éjszakás mesélések és éneklések tartoztak. Kapcsoljátok le a villanyt, gyújtsatok gyertyát, és meséljen mindenki egy történetet: Mikor voltál nagyon bátor? Lehet, hogy először aludtál táborban. Vagy megsimogattál egy kutyát, amitől féltél. Vagy egyszerűen kiálltál magadért. A történetek ilyenkor erőforrássá válnak.  

8. Milyen álmot küldenél magadnak?  

Angliában és több közép-európai országban a lányok virágot tettek a párnájuk alá Szent Iván éjjelén, hogy álmot lássanak a jövőjükről. Ma ezt át lehet alakítani egy kreatív esti játékká. Rajzoljátok le: Milyen álmot szeretnél ma éjjel látni? Lehet egy hely, egy érzés, egy kaland vagy valami teljesen meseszerű. Nem jóslatot keresünk, hanem azt, ami belülről hív.  

9. Mit vinnél magaddal ebből a nyárból?  

A napforduló után a nappalok lassan rövidülni kezdenek. Sok hagyományban ezért fontos volt a fény „megőrzése”. Fogjatok egy mécsest vagy egy kis kavicsot, és mondjátok ki: Mi az a fény, amit magaddal vinnél? Egy új barátság? Több bátorság? A nevetésed? A kíváncsiságod? Tegyétek el ezt a tárgyat egy különleges helyre, és ősszel vagy télen vegyétek elő újra.  

10. Éjféli kincskeresés – A páfrányvirág nyomában

A szláv néphagyomány egyik legizgalmasabb Szent Iván-éji legendája szerint ezen az egyetlen éjszakán kivirágzik a páfrány. Aki megtalálja a titokzatos virágot, az szerencsére, bölcsességre vagy különleges kincsre lel. Természetesen a páfrány valójában nem virágzik – éppen ezért vált a lehetetlennek tűnő, mégis vágyott dolgok jelképévé. Ezt a hagyományt könnyen át lehet alakítani egy családi éjféli kalanddá. Rejtsetek el a kertben, az udvaron vagy akár a lakásban egy apró tárgyat: egy aranyszínű kavicsot, egy papírvirágot vagy egy kis fényfüzért, amely a páfrányvirágot jelképezi. A keresés előtt tegyétek fel a kérdést: Mi az a kincs, amit nem lehet megfogni, mégis nagyon szeretnél megtalálni? Lehet ez bátorság, önbizalom, nyugalom vagy egy új barátság. A gyerekek számára a sötétben való keresés izgalmas kaland, a felnőtteknek pedig emlékeztető arra, hogy az élet legfontosabb kincsei gyakran láthatatlanok.  

11. Kívánságcsónakok a vízen

Ukrajnában, Lengyelországban és más szláv országokban a nyári napforduló ünnepéhez régóta hozzátartozik a vízre bocsátott koszorúk és mécsesek szertartása. A folyón vagy tavon úszó fények a reményeket, a vágyakat és az ember útját jelképezik. Otthon is megteremthetitek ennek a varázsát. Hajtogassatok kis papírcsónakokat, vagy használjatok dióhéjat, amelybe apró mécsest vagy LED-gyertyát tesztek. Egy nagyobb tál víz vagy egy kerti dézsa is tökéletes hozzá. Mielőtt vízre bocsátjátok őket, mindenki mondjon ki egy kívánságot.  

12. Minden, ami világít

A mai gyerekeknek is különleges élmény lehet egy „világító Szent Iván-éj”. Nem kell hozzá sok, csak néhány fénylő játék és egy kis képzelet. Ha van egy nagy, sötétben ragyogó labdátok, például egy Super Wubble Sötétben Világító Labda, akkor játszhattok „fényátadást”: minden dobásnál mondjatok egy jókívánságot a másiknak. „Legyél bátor!”, „Találd meg a saját utadat!”, „Legyen sok nevetésed ezen a nyáron!” A labda így nemcsak játék lesz, hanem a fény továbbadása. Ha az este végén már csendesebb hangulatra vágytok, bújjatok össze egy Buddy& Barney sötétben világító galaxis takaró alá, és meséljétek el egymásnak, milyen csodát látnátok szívesen az éjszakai égbolton. A Szent Iván-éjhez mindig is kapcsolódtak a történetek és az álmok – ez a takaró pedig segít megteremteni hozzá a hangulatot. A fényt magatokkal is vihetitek. Készítsetek barátságkarkötőket vagy „bátorságkarkötőket” világító gumiból. A Rainbow Loom sötétben világító gumikarkötő készítő szettel a gyerekek saját, sötétben világító karkötőket készíthetnek. Minden karkötőbe kerülhet egy titkos kívánság vagy egy olyan tulajdonság, amelyet szeretnétek erősíteni magatokban. A kisebbekkel pedig formázhattok csillagokat, holdat vagy akár a legendás páfrányvirágot világító habgyurmából. És ha az este végén még belefér egy mese, előkerülhet egy kedves történet is: Bartos Erika - Bogyó és Babóca: A nagy világítóbogár. A jól ismert mesesorozat meghitt lezárása lehet a Szent Iván-éji játéknak.    

A Szent Iván-éj egyik legszebb üzenete talán az, hogy a vágyaink nem gyerekesek. Éppen ellenkezőleg: a kívánni tudás az élet egyik legfontosabb képessége. Talán ezért érdemes időnként megkérdezni magunktól, nekünk, felnőtteknek is: Ha ma este újra gyerek lehetnél, mit kívánnál?