Írta: Andersen
Rajzolta: Szalay György
"Egy szép napon két idegen kért meghallgatást a császártól. Senki nem tudta, kik és honnan jöttek; takácsoknak mondták magukat. Kijelentették, hogy olyan szövetet tudnak szőni, amely lágyabb a selyemnél, tündöklőbb a szivárványnál és ráadásul varázsereje van: csak okos emberek láthatják!"
Mese a józan észről… A hiú császárnak két csibész takács olyan különleges szövetből készít ünnepi ruhát, melyet csak okos emberek láthatnak. Napokig varrják a semmit, a méltóságok a császárral együtt pedig ámuldoznak szépségén. Csak egy kisgyermek meri bekiabálni, amit lát: a császár meztelen!
