Yo-Yo nap és egyéb ügyességi játékok

A jojó úgy játszható, hogy a húr szabad végét tartjuk, lehetővé tesszük a gravitációnak, hogy megpörgesse a jojót, és ezután megengedjük a játéknak, hogy az visszacsavarja magát a kezünkbe. A legegyszerűbb játéknál a zsinórt kézzel kell feltekerni az orsóra. Az egyik legalapvetőbb trükk az alvó vagy sleeping trükk, amikor a jojó egy ideig pörög a húr végén, mielőtt visszatérne a kézbe.

A yo szó valószínűleg a Fülöp-szigeteki yóyo kifejezésből származik, amelynek jelentése „gyere, gyere”. Csakhogy Kr.e. 440-ből származó görög vázafestményen is felbukkan már a játék; a vázán egy fiú látható, aki jojózik. A korabeli görög feljegyzések fából, fémből vagy festett terrakottából (égetett agyagból) készült játékokat írnak le. A terrakotta korongokat arra használták, hogy szertartásosan felajánlják a fiatalok játékait bizonyos isteneknek, amikor egy gyermek nagykorú lett – más anyagokból készült korongokat használtak a tényleges játékhoz.

1928-ban Pedro Flores, egy filippínó bevándorló nyitotta meg a Yo-yo Manufacturing Company-t a kaliforniai Santa Barbarában. Az üzlet egy tucat kézzel készített játékkal indult; 1929 novemberére Flores két további gyárat működtetett Los Angelesben és Hollywoodban, amelyek összesen 600 munkást foglalkoztattak, és napi 300 000 jojót gyártottak. A Flores által népszerűsített filippínó dizájn és a primitívebb jojók közötti fő különbség a jojó felfűzésében rejlik. A régebbi (és néhány megmaradt olcsó) jojónál a madzagot csomóval kötik a tengelyhez. Ezzel a technikával a jojó csak oda-vissza megy; könnyen visszatér, de nem lehet különféle technikákat űzni vele. A Flores tervezésében sokkal nagyobb változatosságot és kifinomultabb mozgást tett lehetővé a kivitelezés.

Nem sokkal ezután (1929 körül) Donald F. Duncan vállalkozó felismerte ebben az új hóbortban rejlő lehetőségeket, és megvásárolta a Flores Yo-yo Corporationt és annak minden eszközét, beleértve a Flores nevet is. A „Yo-yo nevet 1932-ben jegyezte be védjegyként Sam Dubiner Vancouverben, Kanadában, és Harvey Lowe megnyerte az első jojó világversenyt Londonban, Angliában 1932-ben elkezdték gyártani a svéd Kalmartrissan jojókat is.

1933-ban a jojót betiltották Szíriában, mert sok helyi lakos a játék használatát okolta a súlyos szárazságért.

A második világháború utáni hanyatló eladások arra késztették Duncant, hogy 1962-ben egy sorozat televíziós hirdetéssel visszatérési kampányt indítson a "Yo-Yo" védjegyével. Ám 1965-ben már nem volt kizárólagos joga a kifejezésre, és a jogi csata során felmerült költségek és egyéb pénzügyi nyomások következtében a Duncan család 1968-ban eladta a cég nevét és a kapcsolódó védjegyeket a Flambeau, Inc.-nek, amely 1955 óta gyártotta a Duncan műanyag modelljeit. 2020-ban a Flambeau Plastics folytatta a cég irányítását.

Ahogy a játék népszerűsége az 1970-es és 1980-as években terjedt, számos újítás született a jojó technológiában, elsősorban a húr és a tengely kapcsolatát illetően. 1979-ben a fogorvos és a jojó híresség, Tom Kuhn szabadalmaztatta a "No Jive 3-in-1" jojót, megalkotva a világ első "leszedhető" jojóját, amely lehetővé tette a jojó játékosok számára, hogy tengelyt cseréljenek. A svéd csapágygyártó cég, az SKF 1984-ben rövid időre újszerű, golyóscsapágyas jojót gyártott.

A modern jojó

Az 1990-es évek végi jojó-boomot követő korszakot gyakran a jojó modern korszakának nevezik. A jojó modern korszakát a korábbinál lényegesen bonyolultabb és kifinomultabb technikák jellemzik, valamint számos különféle dizájn. A játéknak ezt a megnövekedett összetettségét lehetővé tette a golyóscsapágyas technológia bevezetése a jojóba, amelynek hála a jojó sokkal hosszabb ideig tudott forogni, mint korábban lehetséges volt. Ez a bind technika, amely lényegében korlátlan szabadsággal ruházta fel a jojó játékosokat, akik számtalan jojó trükköt és technikát alkothattak meg.

A jojóban lezajlott forradalom nyomán kialakult a jojó versenyek e modern stílusához igazodó játékvilága. Az ilyen versenyek egyik példája a World Yo-Yo Contest. A verseny színterén kívül a jojó játékosok rendszeresen megosztanak videókat jojó trükkjeikről az interneten. A játékosok gyakori helye az Instagram, a „#trickcircle” hashtag használatával. Egyes jojó-játékosok szerény sikereket értek el a jojó-közösségen kívül is, meghódították a TikTokot, jelentős YouTube-követésekre tettek szert, vagy televíziós műsorokban szerepeltek.

Az alvó, „sleeping” az egyik legelterjedtebb jojó dobás, és szinte minden jojó dobás alapja. Amíg a jojó „alvó” állapotban van a húr végén, olyan trükköket hajthatunk végre, mint „sétáltatni a kutyát”, „a lift”, „a világ körül”, vagy a bonyolultabb „ringatni a babát”.

A jojónap megünneplésének egyik legjobb módja, ha megtanulunk néhány trükköt – például a Youtube-ról vagy a TikTok-ről, ahol rengeteg oktatóvideót találhatunk. Más ügyességi játékot is választhattok persze, például a Peonza Kometa Combatot. Ez utóbbi érdekes módon a jojó és a búgócsiga ötvöződéséből jött létre. A mexikói játék remekül fejleszti a kézügyességet.

Ki szeret jojózni?