Népmese világnapja: Így oldják a szorongást a mesék
Kiközösítették az óvodában, szorong a másnapi feleléstől – csak két példa azokból a konfliktusokból, amelyeket gyerekünk nap mint nap átél, hiszen ezek mind az élet velejárói. Egy ölelés ilyenkor gyógyír, ám ha mozgósítani szeretnénk gyerekünk rejtett lelki tartalékait a helyzet megoldására, néha kicsit több kell. Próbáltátok már a népmesét?
Boldizsár Ildikó meseterapeuta szerint évezredek óta rendelkezésünkre áll egy válságkezelő program, ami nem más, mint a mese. „Az ember mindig félt valamitől. Villámlástól, fenevadaktól, sötétségtől, betegségektől, más emberektől. (…) Az archaikus ember megoldásokat keresett az őt szorongató helyzetekre, és történetekbe zárta mindazon tapasztalatait, amelyekre „válságkezelés” közben szert tett. Így születtek meg a mesék, amelyek tértől és időtől függetlenül képesek útmutatásra, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nemcsak a krízishelyzeteket nevezik meg, hanem az azokat kísérő lelki folyamatokat is képekre fordítják, mi több, kiutat is mutatnak belőlük” – írja Életválságok meséi c. könyvében.
Akár felnőttekről, akár gyerekekről van szó, a mesehallgatás számos öngyógyító folyamatot indít el bennünk, aktivizálja rejtett lehetőségeink megtalálását. Mesehallgatás közben a gyerekek rájönnek, nincsenek egyedül a félelmeikkel, már másokkal is megtörtént mindaz, ami velük épp történik. Meseolvasás közben enyhülhet magányérzetük is, hiszen ilyenkor a szülő biztonságot teremt, erősödik a meghittség.
Az állatmesék ereje
Nem mindegy azonban, milyen meséket választunk a gyerekünknek, ha fél vagy szorong valamitől. Az állatmesék alkalmasak arra, hogy hatékonyan és lehetőleg minél gyorsabban megszabadítsák a gyerekeket ezektől az érzelmektől. „Amikor azt halljuk, hogy a kecske szembetalálkozott az erdőben az oroszlánnal, már sejtjük, hogy itt valami baj lesz. Legföljebb reménykedhetünk, hogy talán mégsem. És valóban. Ugyanolyan rövid idő alatt rendeződik a helyzet, mint ahogyan kialakult. Ugyanolyan szikáran, ugyanúgy tőmondatokban. Egyértelműen, könyörtelenül, mellébeszélés nélkül. Nincs háromszori próbálkozás. Nincs segítő. Kőkemény döntési helyzet van. Vagy igen, vagy nem. Vagy élet, vagy halál. Ez egyrészt borzasztóan szorongató, másrészt rendkívül fölszabadító. Szorongató, mert a kiélezett döntési helyzetek mindig azok; és fölszabadító, mert a döntés utáni cselekvés fellélegzést hoz, reményt kelt, hogy lám, minden szorult helyzetből van kiút. A lényeg a sorrend: dönteni, és gyorsan cselekedni. Az állatmesékben nincs idő kivárni, amíg egy állat megszerzi a változáshoz szükséges képességeket, vagy „felnő” a feladathoz. Azonnali reakcióra van szükség. A lélekjelenléten múlik minden” – fogalmaz a meseterapeuta. A gyerekek ezért sokat tanulhatnak az ilyen mesékből arról, hogyan haladják meg önmagukat, és tegyenek valami olyat a megoldásért, amit eddig nem tettek – akár legyen szó iskolai konfliktusról, egy szorongást okozó tanulási helyzetről, lámpalázról, saját belső szorongásaikról. Megtanulják, hogyan védjék meg magukat, mint például a gidáit védelmező kecskemama, illetve azt, hogyan működjenek együtt másokkal a veszély elhárításának érdekében. Az állatmesék bátorságot adnak, hiszen sokszor fordul elő bennük, hogy gyengébb állatok győznek le veszélyes ragadozókat, nem erővel, hanem az eszükkel.
Miért ne írjuk át a népmeséket?
Felnőttként azt gondolhatjuk, bizonyos mesei elemek, alakok, helyzetek túlságosan félelmetesek lehetnek a gyerekeink számára, ezért „átköltjük”, kihagyjuk ezeket a részeket. Csakhogy ez pont fordítva van: a félelmetes mesei alakok arra szolgálnak, hogy a gyerekek megéljék velük kapcsolatban azokat az érzelmeket, amelyeket például a szülővel szemben nem mernek, tudnak, mint például a harag, félelem érzése. Emellett a gyerek a hallott történetet saját életkorának megfelelő képekben látja, értelmezi, vagyis például a „kútba dobták, megcsonkították” kép saját, belső, épp aktuális fejlettségi fokon lévő képzelőerejének megfelelően jelenik meg előtte, épp a számára legbefogadhatóbb mértékben. Nem igaz ez akkor, ha a történet mellé egy számára félelmetes könyvillusztrációt lát, mert ilyenkor a könyvben megjelenő kép már összekeveredik a gyerek saját belső képeivel, fantáziavilágával, így az ijesztő lehet számára.
Elevenítsétek fel gyerekkorod meseestjeit!
Emlékszel még, amikor a szüleid elővették a diavetítőt, befűzték a szalagot, és kezdődhetett is a falra vetített meseest! Ne búsulj, ha már nincs meg a gép, a Super Cool Projector diavetítő ugyanazt a retro élményt nyújtja, csak futurisztikus megjelenéssel. A három kismalac, A kis gömböc, Az aranyszőrű bárány, A répa vagy A só kerüljön ma este terítékre? Érdemes több diafilmet is a fiókban tartani, hogy legyen miből válogatni. Ha pedig a gyerekünk mindig ugyanaz a mesét kéri, fontos, hogy eleget tegyünk ennek: ez ugyanis azt jelenti, hogy az adott mese tudja épp a leghathatósabb kulcsokat adni jelen élethelyzete megoldásához, egy változás feldolgozásához, vagy egy fejlődési szakasz megugrásához.
