Mire tanítják a szuperhősök a gyerekeinket?

Mindenki szereti a jó szuperhős történetet. A szuperhősök évtizedek óta jelen vannak az amerikai popkultúrában, de az elmúlt 10-15 évben a szuperhősmánia újjáéledésének lehettünk tanúi. A filmek, tévéműsorok, játékok özöne foglalkozik velük. Tekintettel arra, hogy a szuperhősről szóló történeteket a gonosz elleni küzdelem, mások védelme és az igazságszolgáltatás előmozdítása jellemzi, sok szülő arra ösztönzi gyermekeit, hogy vegyenek részt a szuperhősködésben, már óvodáskorban is. Ezt az érzést visszhangozva a CNN 2015-ben kiadott egy cikket a következő címmel: „Soha ne félj, szülő: A szuperhősök segítenek a gyerekeknek szárnyalni.” Az írás a szuperhős-narratívák erejét hangsúlyozta, mondván, hogy ezek a történetek önbizalmat és közösséget segítő viselkedést ébresztenek a gyerekekben. A Pókember, a Batman vagy az Amerika Kapitány a mai fiatalok fontos példaképe lehet.

Persze a szuperhősök és akciófigurák pozitív hatása a gyerekekre azért nem ennyire egyértelmű. Bár sok kedvenc szuperhősfilmünk valóban jó szándékú üzeneteket hirdet a társakért való kiállásról és mások védelméről, egy új tanulmány azt sugallja, hogy azok a gyerekek, akik sokat foglalkoznak szuperhősökkel, talán kevesebbet tanulnak a gonosz leküzdéséről, és többet az egymás elleni küzdelemről. A Dr. Sarah Coyne (Brigham and Young Egyetem) által vezetett és a Journal of Abnormal Child Psychology című folyóiratban megjelent tanulmány azt mutatja, hogy azok az óvodások, akik imádták a szuperhősöket, nagyobb valószínűséggel mutattak agresszív viselkedést egy évvel később. Ezzel szemben a szuperhősök iránti szeretet nem volt hatással a másokat segítő magatartásukra (például a zaklatáson átesett barátok melletti kiállásra). Az eredmények azt sugallják, hogy bár a szuperhős narratívák magukban foglalják a másokat segítő viselkedés és a jó/igazságosság melletti kiállás témáit, úgy tűnik, hogy az óvodáskorúakat az erőszakra és az agresszióra ösztönözhetik, még akkor is, ha egyébként jó célt szolgálnak.

A kutatók 240, 3 és 6 év közötti gyermeket és szüleiket (többnyire anyát) vontak be a vizsgálatba egy éven keresztül. A vizsgálat elején a szülőket arra kérték, számoljanak be arról, hogy gyermekeik mennyire azonosultak a különféle szuperhősökkel (pl. Pókember, Amerika Kapitány), és milyen gyakran néztek gyermekeik szuperhős TV-műsorokat vagy filmeket. Értékelték továbbá gyermekeik agresszív viselkedésben való részvételét, beleértve a fizikai agressziót (pl. rúgás/ütögetés) és kapcsolati agressziót (pl. más gyerekek kizárása), valamint proszociális viselkedésüket (pl. társaik segítése) és védekező magatartásukat (pl. nem agresszív kiállás a zaklatott osztálytársak mellett). Végül a szülők egy nyitott kérdésre válaszoltak a szuperhősökről alkotott véleményükről.

Bár a tanulmány fő hangsúlya a szülők gyermekeik viselkedéséről szóló beszámolóira irányult, a kutatók emellett interjúkat is készítettek a résztvevő gyerekekkel, és arra kérték őket, hogy azonosítsák kedvenc szuperhősüket, és magyarázzák el, miért ő az etalon. A kutatók minden elemzésnél figyelembe vették azt is, hogy a gyerekek átlagosan mennyi időt töltöttek tévézéssel, valamint az általuk nézett televíziós műsorok átlagos erőszakosságát. Aztán egy évvel később a szülők ismét beszámoltak gyermekeik agresszív, proszociális és védekező viselkedéséről.

Mit találtak?

A résztvevő szülők csaknem egyharmada úgy gondolta, hogy a szuperhősök pozitív hatással vannak gyermekeikre, és a szülők többsége megemlítette, hogy a szuperhősök „pozitív példaképként” szolgálnak azáltal, hogy másokat segítő magatartást tanúsítanak. Ezzel szemben a szülők mindössze 12%-a gondolta úgy, hogy a szuperhősök negatív hatással vannak a gyerekeikre, elsősorban az erőszakra hivatkozva. A szülők fennmaradó 60%-ának vegyes vagy közömbös érzései voltak a szuperhősök gyermekeikre gyakorolt ​​hatásával kapcsolatban.

Míg egyes gyerekek a hozzájuk tartozó áruk (26%), például a ruhák és a játékok miatt kedvelték a szuperhősöket, addig másokat a személyiségük vonzott (21%). Konkrétan, több gyerek nagyra értékelte kedvenc szuperhőseinek proszociális viselkedését (pl. emberek megmentése), míg másokat az erőszakosságuk (például szétverés, ütés) nyűgözött le. Összességében ezek a kezdeti eredmények azt sugallták, hogy a szülők és a gyerekek tisztában voltak a szuperhős személyiségek potenciálisan pozitív és negatív aspektusaival.

A tanulmány eredményei rávilágítanak arra, hogy a gyerekek már óvodáskorban tanulják és modellezik viselkedésüket, valós (például szülők) és képzelt (például szuperhősök) példák alapján. Annak ellenére, hogy a szuperhősök narratívái gyakran a megmentő viselkedés témái köré összpontosulnak, a jelen tanulmányban részt vevő gyerekek nem mutattak változást pozitív szociális viselkedésben, ehelyett az eredmények azt sugallják, hogy a szuperhős-filmekben szereplő erőszak és agresszió témái jobban befolyásolhatják a gyerekek viselkedését.

De vajon miért nem tanította meg a gyerekeket a szuperhősök bevonása arra, hogy kedvesebbek legyenek egymással? Az egyik lehetőség az, hogy az óvodáskorú gyerekeknek még gondot okoz a pozitív és negatív viselkedések szétválasztása. A szuperhősös narratívákban, ahol az agresszív és a másokat segítő tartalom kombinációja van jelen egyszerre, a gyerekek jobban fókuszálhatnak az agresszióra, amennyiben az általában szembetűnőbb és jutalmazottabb. Ezzel szemben a proszociális viselkedés még elvontabb vagy finomabb lehet a számukra, ami megnehezíti, hogy értékeljék ennek jelentőségét.

Tanulság?

Mégis egy tanulmány alapján nem lehet egyöntetűen negatívnak kikiáltani a szuperhősöket, ahogy az agresszió sem ördögtől való dolog, amennyiben nem másokra vagy önmagukra irányul, mert lehetőségük van kiélni játékos formában. Bár szülőként hajlamosak vagyunk pánikba esni, amikor azt látjuk, amint gyermekük játék karddal hadonászik a levegőben, és a rosszfiúk megölésének egymillió módjáról beszél, ez a fajta játék tulajdonképpen a gyerekek fejlődésének normális része. Ironikus módon a gyerekek így tanulják meg, hogyan kontrollálják az agressziót.

Amikor egy gyerek egy szuperhős köpenyébe bújik, és legyőzi a rosszfiút, az a belső küzdelmének jelképe, hogy legyőzze saját agresszív késztetéseit. Gyakran börtönbe zárja a rosszfiút, hogy magába foglalja ezeket a „rossz” késztetéseket. De a kisgyermekeknek más okból is szükségük van a bálványaikra. Amikor a gyermek Pókember, és azt hiszi, hogy képes felmászni a magas épületekre, hatalmasnak érzi magát. A gyerek már nem az az apró törékeny gyerek, akinek mindig a felnőttek mondják meg, mit tegyenek.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a fiúk a tesztoszteron miatt hajlamosabbak ezt a játékformát választani. Bár vannak női szuperhősök, úgy tűnik, hogy a lányok meséken és más játékformákon keresztül játsszák el ezt a fejlődési problémát.

A legjobb amit tehetünk tehát az, ha a biztonság kedvéért kezeled a határokat. Így reagálhatsz a leghatékonyabban gyermeked szuperhős-játékára:

• Mutass elfogadást: Gyermeked szereti a szuperhőseit, és az elutasítás megszégyenítheti őt, és negatívan hat az önbecsülésére.
• Állíts be korlátokat a játéknak. Sok szülő nem akar játékfegyvert vásárolni gyermekeinek, mert a valóságban a fegyverek árthatnak az embereknek. Rendben van, ha azt mondod gyermekednek: A mi családunkban nem veszünk játékfegyvert. Nem szeretjük őket, mert a valódi fegyverek nagyon veszélyesek és bántják az embereket. Kínálj helyette más játék-alternatívát.
• Maradj a közelben. Ha gyermeked szuperhősöset szeretne játszani, az könnyen durva játékká fajulhat, és könnyekkel végződhet. Határozz meg szabályokat, például: „Ne bánthatjátok egymást, különben a játék véget ér”.
• Támogassuk a játékos tanulást. Például, ha a gyermeke és a barátja vég nélkül veszekednek, akkor azt mondhatod: „Miért haragszotok egymásra? Milyen más módon fejezhetitek ki haragotokat?” vagy „Mivel mindketten olyan erősek vagytok, miért nem építetek hidat együtt”.
• Irányítsd át a gyerekeket egy másik tevékenységre. Amikor a dolgok kezdenek kicsúszni a kezedből, azt mondhatod: Mára elég. Nem akarjuk, hogy bárki is megsérüljön. Másik játékot kell választanod.
• Társadalmi etikett. Amikor a gyermeked ragaszkodik ahhoz, hogy mindig „Supermannek” hívjuk, felállíthatsz egy szabályt, hogy ezt csak otthon teheti meg. Ugyanígy járhatsz el, ha fel akarja venni Batman köpenyét az iskolába.