Mesék, amelyek az elengedésre tanítanak és segítenek megbirkózni a változással

Amikor a bizonytalansággal kapcsolatos félelmek felszínre kerülnek, természetes, hogy a szülők vigaszt és bátorítást akarnak nyújtani. De néha megfoghatatlannak tűnhet, hogyan kezeljük gyermekünk félelmeit egészséges és eredményes módon, különösen azért, mert a változástól való félelem valójában nem olyan konkrét félelem, mint a pókoktól vagy a viharoktól való félelem. Ennek eredményeként nehéz lehet tudni, hol kezdjük. 

Miért nehéz elengedni és miért félelmetes a változás?  

A félelmek a felnőtté válás természetes velejárói. Valójában nem ritka, hogy a gyerekek és a tizenévesek sokféle félelmet tapasztalnak. A víztől való félelemtől egészen a meggyőződésig, hogy van valami az ágy alatt, nincs hiány olyan dolgokban, amelyektől gyermekeink félhetnek. Még a változástól való félelem is megviselheti gyermekeinket. A gyerekek jellemzően félnek a változástól, mert félnek attól, hogy mi történhet, ha kudarcot vallanak, vagy mit veszíthetnek a folyamat során. Ráadásul a változások azt az érzést kelthetik a gyerekekben, hogy az életük nem irányítható, és nem kiszámítható. Következésképpen, ha a gyerekek úgy érzik, hogy nincs elegendő információjuk ahhoz, hogy pontos előrejelzéseket készítsenek arról, hogy mire számíthatnak, szoronghatnak vagy félhetnek. Hasonlóképpen, ha úgy érzik, nem tudják irányítani környezetet vagy körülményeket, az a változástól való félelemhez is vezethet. 

A változás állandó, és elengedés nélkül nem tud bekövetkezni. A gyermek temperamentumától, személyiségétől és érzelmi intelligenciájától függően a félelem egy módja annak, hogy megértse a körülötte lévő világot. Sokkal könnyebb persze az élet, ha a dolgok stabilak és kiszámíthatók, ám amikor a dolgok megváltoznak – például új iskola, új közösség, válás, haláleset esetén –, ez félelmet okozhat a gyerekekben is, hiszen úgy érezhetik, a történésekre semmilyen befolyásuk sincs. Ráadásul a változástól való félelem a „mi lenne, ha” gondolkodáshoz vezethet, ami aztán arra készteti őket, hogy túlzottan azzal foglalkozzanak, mi romolhat el.  

Mesék, amelyek segíthetnek az elengedésben 

A gyerekek biztonságban érzik magukat, ha világuk kiszámítható. Az élet dolgai azonban folyamatosan, változnak vagy kiszámíthatatlanná válnak. És bár a változás az élet normális része, nehéz lehet eligazodni az ezzel járó bizonytalanságban. Emiatt a szülőknek aktívan foglalkozniuk kell gyermekeikkel, amikor félnek. Lehet ez egy lehetőség arra, hogy elnyerjük folyamatos bizalmukat. Ha támogatjuk őket ebben a helyzetben, sokkal nagyobb valószínűséggel fordulnak hozzánk segítségért, ha más problémák merülnek fel. Vagy a mesékhez: 

A szerencsétlen Danyilo 

Az ukrán népmese hőse egy legény, akit annyira üldöz a balszerencse, hogy mindig mindent elveszített. A jég elveri a búzáját, ellopják a kövét, széttépik a kiscsikóját – igazán rájár a rúd az életben. Aztán sok kaland árán végre megtanul kiállni magáért, és nem hagyja, hogy csak úgy sodorja az élet. A mese megmutatja, hogy igenis van irányítás a kezünkben a saját életünket illetően, és még akkor is tehetünk magunkért, ha összecsaptak a fejünk felett a hullámok. 

Lotilko szárnyai 

Lotilko egy férfi, akinek csodás szárnyai vannak, repülni tud. Egyszer túl távol repül az otthonától, balszerencséjére. Hiszen az itt lakó Teventej ellopja tőle a szárnyait, és a hős hiába kér segítséget madaraktól, emberektől, azok nem mernek újat húzni Teventejjel. Van úgy, hogy úgy érezzük, elloptak tőlünk valamit – nem feltétlenül konkrét ember konkrét dolgot, hanem maga az élet alakult úgy, hogy le kell valamiről mondanunk. A mese ismeri a veszteség fájdalmát, de ahhoz is kulcsot ad, hogyan építhetnénk új szárnyakat, amelyek újra segíthetnek felemelkedni és repülni. 

A kő és a bambusz 

A brazil népmese az emberi élet törékenységéről, múlandóságáról szól. A mesében egy kő és egy bambusz párbeszédét követhetjük végig. A kő büszkén kijelenti, hogy neki azért nincs szüksége gyerekekre, mert nem kell meghalnia, mindenki irigykedik rá. Mire a bambusz azt válaszolja, nem meghalni nem jó. Az emberi életnek olyannak kell lennie, mint a bambuszé, törékenynek. Így vitatkoznak, míg nem egy arapapagáj repül a bambuszra, aki meghajol a madár súlya alatt, és ez megmutatja, milyen értékes is az élet, ha érző. Ez az életre való nyitottság segít megannyi tapasztalathoz, az ember élete pedig gyerekiben él tovább.s 

A len 

Andersen meséje megmutatja, hogy az elengedés után mindig jön valami új, a létezés megszakítatlan körforgás, tánc, újjászületés. A lenből vászon lesz, a vászonból ruha, a ruha elrongyolódik, ebből lesz a papír, a papírból könyv, amit tűzre vethetnek, és lánggá válik, amit a gyerekek körbetáncolnak.  

A népmesék megelevenedhetnek is akár társas-, kártya vagy akár memóriajáték formájában is, de a gyerekek vándorútra indulhatnak a mesék birodalmában a Túl az Óperencián társasban is, és igazi mesehősökké válhatnak.