Hét vicces karácsonyi szokás világszerte, melyek megmosolyogtatnak

Kakirönkök, Katalónia 

Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a katalánok nem egy, hanem két kaki-alapú karácsonyi hagyományt tartanak, amelyek mosolyt csalnak az arcokra. Az első a „caganer”, ami nagyjából azt jelenti, hogy „a pór” – egy nadrág nélküli paraszt figurája, aki kakil a betlehemi jászolban Jézuska, Mária és József mellett. A második a „caga tió”, vagyis a „kaki rönk”, amely egy kis farönk, mosollyal az arcán, amely decemberben a vacsoraasztalon lakik, és mindennap dióval és édességgel „etetik”, takaróval melegen tartják, majd szenteste botokkal verik, hogy „kikakilják” az ajándékokat. 

Huncut trollok, Izland 

Az izlandi gyerekek nem csak egy Mikulást kapnak, hanem 13 huncut troll kóborol az országban a karácsony előtti két hétben. A Hófehérke hét törpéjéhez hasonlóan a 13 troll (Yule Lads) mindegyikének megvan a maga személyisége – beleértve az Ajtó-szippantót, a Kanálnyalót, a Kolbásztörlőt, a Gyertyalopót, a Túrófalót és a baljós nevű Ablakkukucskálót. . Mindegyik felváltva látogatja meg azokat a gyerekeket, akik cipőt hagynak a hálószobájuk ablakában, ajándékot adnak a jó gyerekeknek, és rothadó krumplit a rosszaknak. 

Mari Lwyd, Wales 

A walesi kultúra ősi és babonákkal átitatott. Ezért nem meglepő, hogy Dél-Wales lakói szívesen parádéznak egy élőholt lóval a falvakban, hogy megünnepeljék az év legboldogabb időszakát. A (valószínűleg) kelta időkig visszanyúló hagyományban szokás, hogy egy fehér lepedőt egy rúdra terítenek, amelyen lókoponya van, és bekopogtatnak a városlakók ajtaján, kétségtelenül megijesztve őket. A morbid figurát hordozó pár ezután énekel a lakóknak, akiknek vissza kell énekelniük, mielőtt lemondanak az ételről vagy italról. Vannak viták arról, hogy Mari Lwyd alakját „Szent Mária”-nak vagy „Szürke Kanca”-nak fordítják-e, de mindkettő ugyanolyan hátborzongatónak tűnik számunkra... 

Kentucky Fried Christmas, Japán 

Bemutatjuk a legnagyobb karácsonyi marketing diadalt, amióta a Coca-Cola népszerűsítette a kövér, vidám, piros öltönyös Mikulás imázsát, amelyet mindannyian ismerünk és szeretünk. A karácsonyt nem igazán ünneplik Japánban, jobban mondva nem hagyományos módon. Egy nevetségesen sikeres KFC-reklámkampány az 1970-es években megalapozta azt a hagyományt, hogy a családok december 25-én egy vödör sült csirkével ünnepelnek. Valójában az ünnepi témájú csibefalatok olyan népszerűvé váltak Japánban, hogy az éttermek tele vannak, a speciálisan csomagolt szállítási rendeléseket pedig hónapokkal korábban adják le. 

La Befana, Olaszország 

Az olasz karácsonyokat egy borivó boszorkány kíséretében ünneplik. Tizenkét nappal a Mikulás látogatása után, vízkereszt (január 5.) előestéjén a családok Olaszország-szerte egy pohár bort és egy tányér kolbászt hagynak a kéményen lefelé seprűjére ugró La Befana számára. A néphit szerint az idős hölgy visszautasította a Három Bölcs meghívását, hogy legyen szemtanúja Krisztus születésének, és annyira kiakadt, mikor rájött, mit hagyott ki, hogy azóta minden karácsonykor keresi a Kis Jézust (bár nem értjük, miért gondolja, hogy Olaszországban találja meg), és ajándékokat osztogat a jó gyerekeknek és szenet a szemteleneknek. 

Pókhálók, Ukrajna 

Az ukránok másként viszonyulnak a karácsonyi díszekhez, a tündérfényeket pókhálókra cserélik. A karácsonyi pók legendája szerint egy szegény özvegyasszony és gyerekei fenyőtobozból karácsonyfát neveltek, de nem engedhették meg maguknak a díszeket… majd karácsony reggelén arra ébredtek, hogy a fát pókháló fedte, ami a napfénytől aranyra és ezüstre változott. Manapság Ukrajna-szerte a fákat „pavuchky”-nak nevezett kis pókdíszekkel és hamis pókhálókkal díszítik ezért. 

Retekfaragás, Mexikó 

A mexikói Oaxaca városában minden évben a karácsony előtti napokat a Retek Éjszakájaként ismert esemény jelzi. Ez egy zöldségfaragó verseny. A résztvevők rendkívül kreatívak, a betlehemektől a fantasztikus szörnyekig mindent kifaragnak, miközben látogatók ezrei ereszkednek le a városba, hogy szemtanúi legyenek a szórakozásnak. A szóban forgó retket speciálisan termesztik, és vegyszerrel pumpálják, hogy hatalmasra nőjenek, de mindez egy kicsit hiábavalónak tűnik, mivel az alkotásokat csak néhány óráig lehet kiállítani, mielőtt a zöldségek elszáradnak.