Down kór világnapja: Elfogadás fontossága és tanítása
Óriási a felnőttek befolyása a gyermek véleményformálódására, amikor a kíváncsiság felkapja a fejét. Ez súlyos felelősség, nem szabad félvállról venni. Egy felnőtt minden szemforgatását, sóhajtozását, szarkasztikus megjegyzését elnyeli a gyerek, mint egy szivacs. A szülőként folytatott kommunikáció nagyban befolyásolja a gyermek azon képességét, hogy elfogadó és szerető emberként boldoguljon. Az elfogadás a kíváncsiságból, az empátiából és az együttérzésből fakad. Végső soron egy felnőttön múlik, hogy megtanítsa a gyerekeket, hogy egy szeretetteljesebb helyről lássák a világot.
Az elfogadás otthon, belül kezdődik. Íme néhány tipp, hogyan tanítsuk meg a fiatalokat a különbségek elfogadására, tiszteletére és értékelésére:
Kérdőjelezd meg a „normális” gondolatát
A gyerekek számára a „normálison” kívül bármi más nemkívánatosnak tűnhet. Hasznos megkérdőjelezni a „normális” gondolatát, hiszen mindannyian egyedinek születünk, különböző tetszéssel és preferenciákkal, így nincs egyetlen módja annak, hogy „normálisak” legyünk. Nézzünk egy szituációt a való életből. A gyerek azt kérdezi: „Annyira furcsán beszél a másik, miért?” Ilyenkor válaszolhatjuk ezt: „Lehet, hogy máshonnan származik. Ettől nem lesz furcsa – csak más, és a más nem rossz.” Fontos megtanítani a gyerekeket a hasonlóságok keresésére úgy, hogy közben nem a különbségek megszüntetése a cél. A különbségek és a hasonlóságok egyidejű elismerésével a gyerekek rájönnek, hogy tanulhatnak is akár olyan emberektől, akik nem olyanok, mint ők. A tanulmányok azt mutatják, hogy a különbségek figyelmen kívül hagyása valójában súlyosbítja a diszkriminációt.
Tanítsd meg a gyerekeket, hogy ne féljenek nehéz kérdéseket feltenni. Ne riadj vissza a kemény válaszoktól.
Kínos lehet hallani, amikor gyermekünk „másféle” emberekről tesz fel kérdéseket, de a kérdések gyakran az ártatlan kíváncsiságból származnak. A legjobb a lehető legőszintébbnek lenni, és nem árt azt mondani, hogy „nem tudom”. A gyerekek gyakran úgy értelmezik a válasz hiányát, hogy nem elfogadható a különbségekről beszélni. Ha nem vagy biztos abban, hogy mit mondj, próbáld meg: „Meg kell gondolnom a kérdésedet, és később megbeszéljük.” Azzal, hogy őszintén válaszolsz, lehetőséget teremtesz arra, hogy több beszélgetést folytass a különbségekről, ami azt is megmutatja a gyereknek, hogy nem árt tiszteletteljes kérdéseket feltenni.
Fejleszd az empátiát
Lehet, hogy a gyerekek nehezen látják magukat a különböző emberekben, ezért fontos, hogy a gyerekeket empátiára ösztönözzük, és segítsünk nekik megismerni a tőlük eltérő embereket. Amikor a gyerekek pozitív színben látják a „különböző” embereket, jobban felkészültek a káros sztereotípiák megkérdőjelezésére. Hasznos arra ösztönözni a gyerekeket, hogy olyan barátokat szerezzenek, akik nem olyanok, mint ők. A kapcsolatelmélet szerint a csoportközi kapcsolatok javításának egyik legjobb módja a személyközi kapcsolat. A saját magunktól eltérő emberek megismerése az előítéletek csökkenéséhez és a megértés növekedéséhez vezet.
Tudd, hogy gyermeked figyel
Úgy tűnhet, hogy könnyen megvédheted a gyerekeket az olyan kihívásoktól, mint a rasszizmus, a fanatizmus vagy az elnyomás. A valóság azonban az, hogy a gyerekek a médián keresztül, napi beszélgetések során vagy társaikkal szembesülnek ezekkel a kérdésekkel. Általában a fiatalok képesek felismerni, ha valakivel másképp bánnak. Ragadd meg a pillanatot az empátia modellezésére, és tedd világossá, hogy elfogadhatatlan a szidalmak használata, az identitás sértésként való használása, vagy az, hogy valakivel rosszabbul bánjanak, mert más. Gondolj a saját szavaidra is. A fiatalok letükrözik, amit hallanak.
Értsd meg a szándékot
Míg a felnőttek megérthetik az árnyalt nyelvhasználatot az emberek csoportjaira hivatkozva, előfordulhat, hogy a gyerekek még nem rendelkeznek a megfelelő nyelvvel vagy készségekkel. Általában a gyerekek tudni akarják, miért különböznek az emberek, mit jelent ez, és hogyan kapcsolódnak ezek a különbségek hozzájuk. Ne feledd, hogy a gyerekek kérdései és megjegyzései arra szolgálnak, hogy információkat gyűjtsenek identitásuk szempontjairól, és általában nem előítéletekből fakadnak. Ha egy gyermek valami potenciálisan sértőt mond, az valószínűleg nem szándékos. A legjobb, ha kijavítod a kijelentése mögött meghúzódó tévhiteket, vagy beszélgetésbe vonod őt arról, hogy szavai hogyan sérthetik meg mások érzéseit.
Ez csak néhány módja annak, hogy megtanítsuk a fiatalokat, hogyan fogadjanak el és értékeljenek másokat a különbözőségükért.
