Miért van szükségük a gyerekeknek félelmetes, furcsa és sötét mesékre?

Van azonban egy ősi, mégis rendkívül modern módszer, amely bizonyítottan fejleszti a gyermekek lelki állóképességét. Ez nem más, mint a félelmetes, furcsa történetek világa, ahol a kicsik saját fantáziájukkal alkotják meg a belső képeket.

Szülőként szinte ösztönös reakciónk, hogy meg akarjuk óvni a gyermekeinket mindentől, ami rossz, sötét, ijesztő vagy felkavaró. Amikor kinyitunk egy klasszikus Grimm-mesét, és azzal szembesülünk, hogy a gonosz boszorkányt élve elégetik, a farkas hasát kövekkel tömik meg, vagy a mostoha az erdőben akarja veszni hagyni a testvéreket, hajlamosak vagyunk azonnal becsukni a könyvet. Úgy gondoljuk, hogy ezek a történetek traumát okoznak, szorongást szülnek, és feleslegesen terhelik a tiszta gyermeki lelket.

A modern fejlődéslélektan és a gyermekpszichológia azonban teljesen más állásponton van. A gyerekeknek elengedhetetlenül szükségük van a sötét, furcsa és olykor félelmetes mesékre, mert ezek a történetek olyan elmebeli védőoltásként és érzelmi laboratóriumként működnek, amelyek nélkül a gyermek nem tudna egészségesen felkészülni a való világ kihívásaira.

Az érzelmi laboratórium: Hogyan segít a biztonságos borzongás?

A gyerekek nem steril, tökéletesen békés buborékban élnek – még akkor sem, ha mi szülőként erre törekszünk. A mindennapjaik során ők maguk is átélnek nagyon nehéz, zavaró érzelmeket: tehetetlenséget, dühöt, félelmet, az elhagyatottságtól való szorongást vagy a testvéri féltékenységet.

Amikor egy gyermek egy sötétebb, félelmetesebb mesét hallgat, következmények nélkül tapasztalhatja meg és tanulhatja meg kontrollálni ezeket a nehéz belső állapotokat. A mesehallgatás egy biztonságos menedék: a gyermek tudja, hogy ő a biztonságos szobában ül, a szülő mellette van, a veszély pedig csak a lapokon létezik. Ez a kontrollált izgalom és feszültségoldás segít nekik abban, hogy:

• Szembenézzenek a félelmeikkel: A mesebeli szörnyek és gonosz banyák a valódi, megfoghatatlan gyermeki szorongások megszemélyesítései. Ha a mesehős le tudja győzni a sárkányt, a gyermek is úgy érzi, képes úrrá lenni a saját belső feszültségein.
• Megértsék az igazságosságot: A klasszikus, sötét mesékben a jó és a rossz élesen elválik egymástól. A gonosz elnyeri méltó, sokszor kíméletlen büntetését, ami a gyermek igazságérzetének és biztonságérzetének alapvető szükséglete.
• Rugalmasságot (rezilienciát) tanuljanak: A történetek megmutatják, hogy a világban létezik a rossz, de a nehézségekből és a kilátástalan helyzetekből is van kiút, ha az ember bátor, okos és kitartó.

A gyermeki fantázia ereje: Miért nem azonos a belső kép a véres valósággal?

Sok szülő ott követi el a hibát, hogy a saját, felnőtt fejével és tapasztalataival értelmezi a mese cselekményét. Fontos azonban megérteni: a gyermek fantáziája és belső képalkotása teljesen máshogy működik, mint a miénk.

A saját, belső szűrő működése

Ami nekünk, felnőtteknek egy részletes, véres, anatómiailag pontos horrorjelenet (például a nagymama lenyelése a farkas által), az a gyermek belső mozijában egy teljesen absztrakt, szimbolikus és tökéletesen befogadható képként jelenik meg. A gyerekek nem látnak belsőleg vért, szétmarcangolt húst vagy anatómiai részleteket. Számukra a „farkas megette a nagymamát” egyet jelent azzal, hogy a nagymama ideiglenesen eltűnt egy sötét, rossz helyre, ahonnan a vadász (a megmentő) segítségével épségben ki lehet szabadulni. Ez a gyermeki lélek tiszta szimbolikája, nem pedig a biológiai mészárlásé.

A rossz illusztrációk és a vizuális erőszak veszélye

A gyermek belső képalkotása zseniális: pontosan annyira és olyan módon teszi ijesztővé a banyát vagy a szörnyet, amennyit az ő aktuális érzelmi fejlettsége és lelki teherbírása éppen elbír. Magától nem fog olyan képet alkotni, ami traumatizálná őt. Éppen ezért kritikus fontosságú, hogy a gyerekek ne találkozzanak nehéz, túlrealisztikus, agresszív külső képekkel és rossz illusztrációkkal, amelyek megijesztik őket.

• Ha egy gyermek készen kap egy túl durva, ijesztő, részletgazdag külső képet (akár egy rosszul illusztrált könyvben, akár egy tévéképernyőn, filmen vagy videojátékban), akkor a saját belső, finomhangolt szűrője csődöt mond.
• A külső, rázúduló vizuális ingert nem tudja átalakítani a saját szintjére.
• Ez a készen kapott horror vizuálisan beég a tudatába, megbénítja a fantáziáját, és valódi, éjszakai rémálmokat, feldolgozhatatlan szorongást okoz.

A szülő feladata tehát nem a sötét vagy félelmetes történetek cenzúrázása, hanem a nem megfelelő, agresszív vizuális megjelenítés szigorú megszűrése.

Játék- és meseötletek a biztonságos, belső képalkotáshoz

A legjobb módszer a félelmetes mesék átadására az olyan klasszikus és interaktív formátumok használata, amelyek minimális, finom külső vizuális támpontot adnak, és maximálisan a gyermek belső fantáziájára, valamint a szülő megnyugtató jelenlétére építenek. A diafilmezés, az élőszavas mesélés és a közös játék tökéletes eszközök ehhez, hiszen a szülő és a gyermek közötti interakció garantálja a maximális érzelmi biztonságot. Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a klasszikus játékokat és meséket, amelyek ideálisak ehhez a közös munkához:

A klasszikus diafilmek terápiás varázsa: A diavetítés során a szoba félhomálya, a falra vetített finom, statikus képek és a szülő megnyugtató, élő hangja tökéletes, biztonságos keretet adnak. A vetítés tempóját mi magunk szabályozhatjuk a gyermek reakcióit figyelve.

• Sokan nem is sejtik, de a Diafilm Csipkerózsika története mély szimbolikát hordoz: a százéves álom, a halálos átok enyhülése és a kastélyt körbevevő szúrós tüskebozót mind a nehézségek, a krízisek és az elkerülhetetlen érési folyamatok kivárását, illetve az akadályok legyőzését tanítja meg a gyermeknek.
• A gyermekkor egyik legnagyobb egyetemes félelme a szülőktől való elszakadás és az elhagyatottság. A Diafilm Jancsi és Juliska története pontosan ezt a mély szorongást hívja elő, de zseniálisan fel is oldja azt. Megmutatja a gyerekeknek, hogy a testvéri összefogás, a leleményesség és a józan ész segítségével még a legfélelmetesebb, mézeskalácsházba rejtőzött boszorkány felett is győzedelmeskedni lehet.
• A szabályok betartásáról, a határok átlépéséről és a világban leselkedő veszélyekről szól a Diafilm Piroska és a farkas. Ez a klasszikus pont annyira izgalmas, hogy fenntartsa a figyelmet, a mese végi megnyugtató szabadulás pedig katartikus élményt nyújt a feszültség alól.

Élőszavas mesélés és a népmesék ereje: Ha a legkisebbeknek szeretnénk átadni a történeteket úgy, hogy a belső képalkotásuk maximálisan működésbe lépjen (külső képek nélkül), nyúljunk a népmesékhez. Az Icinke-picinke népmesék óvodásoknak című kötet tökéletes választás. A népmesei fordulatok, a ritmusos nyelvezet és a szimbolikus próbatételek anyanyelvi és lelki szinten egyaránt nevelik, formálják és erősítik a gyermeket, miközben pontosan az ő korosztályuknak megfelelő szinten adagolják a kalandokat.

A félelmek aktív kijátszása társasjátékkal: A pszichológia szerint a mesék és a félelmek feldolgozásának (elaborációjának) az egyik leghatékonyabb módja a cselekvés és a játék. Ha a gyermek maga is a történet aktív alakítójává válik, a tehetetlenség érzése azonnal megszűnik. A Magyar népmesék társasjáték segítségével a gyerekek maguk is a hősök, királyfiak és tündérek bőrébe bújhatnak. A játéktáblán zajló, valódi átélhető kalandok során, szövetségben a többiekkel győzhetik le a sárkányokat, boszorkányokat és hétfejű szörnyeket. Ez a fajta játékos győzelem hatalmas magabiztosságot és belső erőt ad nekik, amit egyenesen átültethetnek a való élet mindennapi kihívásaiba is.

Ne féljünk tehát a sötétebb tónusú, furcsa vagy klasszikusan ijesztő történetektől! Ha mi magunk vagyunk a mesélők, biztosítjuk a szerető, meleg családi környezetet, és megvédjük őket a rossz, külső, készen kapott sokkoló illusztrációktól, akkor a gyermekünk nem megijedni fog a sötét meséktől. Éppen ellenkezőleg: a saját fantáziája segítségével megerősödik, és megtanulja, hogy a sötétségből mindig van kiút a fényre.